Már az ókor óta léteznek szőrtelen macskákról szóló beszámolók. A szőrtelen macska létéről tanúskodó első fényképes bizonyíték 1902- ből, Mexikóból került elő. Természetes körülmények között nagyjából 15 évenként születik egy-egy szőrtelen példány. Ez a házimacska egyik ritka fajtája, amely természetes mutáció révén csak egy nagyon vékony, pehelyszerű szőrtakaróval rendelkezik. Mivel a szőrtelenséget egy recesszív gén okozta, a születendő kicsik valamelyikének volt szőre, míg némelyiknek nem. A kopasz egyedeket, kanadai szőrtelen macskáknak hívták eleinte, azonban néhány ember szfinx macskaként kezdte el emlegetni, mert fizikailag nagyon hasonlítottak egy ősi egyiptomi macskaszoborhoz, mely Básztet istennőt ábrázolja macska alakjában. Így lett később szfinx macska a neve. Az első szfinx tenyésztési kísérletek 1966-ban kezdődtek, Kanadában.1975-1978-között újabb, természetes mutációjú szőrtelen példányok kerültek elő. Így 1980 körül minden addigi meddőségi és tenyésztési probléma kiküszöbölhető lett.

Kanadai Szfinx
A kanadai szfinx

Ezért a különleges macskafajtáért nem mindenki lelkesedik, de aki veszi a fáradtságot, és jobban megismeri ezt a ráncos megjelenésű, puha, meleg bőrű csodát, fantasztikus élményben lesz része. Ráncos pofijuk, emlékeztethet minket arra a bölcsességre, amit az idősek az életük során összegyűjtöttek. Az ék alakú fejükön a nagy fülük és citrom alakú szemük még egyedibb megjelenést kölcsönöz. Bajuszuk nagyon rövid és merev, de van, hogy teljesen hiányzik. Ülve, robosztus Buddha-szerű testüket is megcsodálhatjuk. A fajtaleírás szerint a farok végén és a füleken megengedett a vastagabb szőrzet. Lábuk olyan, mint az ujjak, és így is használják őket, amikor valamit felvesznek, hogy jobban megvizsgálhassák. Színét főként a bőre pigmentációja adja, lehet egyszínű, de tartalmazhat bármilyen mintázatot is. A fajta valamennyi egyede nem hipoallergén, és bár rendkívül kevés szőrt hullatnak el, csökkentve ezzel kevésbé érzékeny gazdáik tüneteit, finom szőrzetük az érzékenyebb betegeknél még súlyosabb tüneteket válthat ki, mint normál szőrzettel rendelkező fajtársaiké. Némelyik vérvonal azonban hordozza azt a gént, amelytől hipoallergénné válik. Vásárlás előtt érdemes tesztelnie magát az arra érzékenyeknek.

A szfinxek társaikhoz és gazdáikhoz egyaránt nagyon ragaszkodnak, kíváncsiak, éberek, játékosak, néha tolakodók, de ugyanakkor meglehetősen intelligensek is. Meleg és lágy tapintásúak, puha és selymes bőrükkel nem lehet betelni. A szfinx legnagyobb vágya, hogy szeressék, ezért szinte állandóan a gazdi közvetlen közelében tartózkodik. A legtöbbjük jól kijön bármilyen más háziállattal, nagy kutyabarátok. A szőrtelenségük miatt hajlamosabbak a megfázásra, ám elég okosak ahhoz, hogy meleg helyet találjanak maguknak a lakásba. A nyári időszakban vigyázni kell, nehogy leégjenek. A bőrük zsírossága és koszolódása miatt fürdetni kell őket, de a fürdetés gyakorisága több tényezőtől is függhet. Az állandó fekhelyükön barnás lenyomatot hagyhatnak. A fülüket gyakran és alaposan ki kell takarítani, mivel a fülük belső részén nincsen védőszőr. A szemváladékot egy puha vattával le lehet törölni. A karmokat szintén vágni kell, az ujjaik között lévő szennyeződést is le lehet törölni. Mivel szinte állandó alvótárs, a feneke megtörlésére is gondot szoktak fordítani a gazdik. Emésztőrendszeri és bőrproblémák előfordulhatnak náluk is, ennek hátterében több dolog is állhat, a táplálék minősége, a fekhely- ruházat anyaga, esetleges fertőzés stb.

Sokan nem tudják, de több fajtája is létezik ennek a különleges megjelenésű macskának:

A fajták keresztezésével mindezek mellett találkozhatunk még Elf (tünde fülű), Bambinó (rövid lábú) és Dwelf (tünde fülű és rövid lábú) fajtákkal is: